Divatos szó

2021.01.15

Kényes téma. Szállóige. Közhely. Üres frázis.

Szeretet.

Szeretlek.

Divatos szó lett manapság a "szeretet".

Ezt figyelembe véve, úgy közelítem meg a témát, hogy körbejárom, mit írnak róla mások, olyan emberek, akiket figyelemmel kísérek. Például Feldmár András így ír a szeretetről a Szégyen és szeretet című könyvében:

"A szeretet akarat nélkül szentimentalizmus. Jajj, nagyon szeretlek, de semmit nem csinálok. Nem adok neked semmit, nem teszem az életedet könnyebbé, mint amilyen, nem dolgozom, hogy neked jobb legyen, nem adok neked sok pénzt.- Hogy mit jelent ebben az esetben az, hogy szeretlek? Semmit. Abszolút semmit. Szentimentalizmus. A szeretet akarat nélkül üres, olcsó semmi. Az akarat szeretet nélkül viszont kegyetlenség. Van valamiféle dialektika az akarat és a szeretet között."

M. Scott Peck a szeretet fogalmát a következő módon definiálja, de mindenekelőtt leszögezi, hogy mindeddig senki sem tudta kielégítően meghatározni mit jelent a szeretet, tekintve a szeretet titokzatos természetét, valamint a szavak korlátolt világát: 

"A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében."

Az én kiterjesztése olyasvalamit üzen, hogy túlmegyek az énképem határain, mindazon, ami számomra fontos, ami számomra jelentőséggel bír és átlépek a Te birodalmadba, ami igen ismeretlen, de szándékom, hogy megismerjem, és építő jelleggel ott a jövőben jelen legyek. Nem mintha nem feltételezném, hogy Te nem vagy képes saját magad által építkezni, hanem csupán azért, mert együtt alkotni öröm. Hagyhatlak Téged a világodban, hogy tégy amit tenni szeretnél nélkülem, de mivel szeretlek, hozzá szeretnék járulni ahhoz, hogy több legyél, teljesebb legyél, boldogabb legyél. Hogy többet mosolyogj. Hogy többet táncolj. Hogy többet énekelj. Hogyha sírsz, akkor ne egyedül tegyed, hanem sírj a vállamon. Mert itt vagyok. És ugyanez fordítva.

Mérei és V. Binét (1975) úgy fogalmaznak, hogy "az együttesség önmagában véve is örömforrás lehet", "az együtt átélt élményeknek nagyobb a hőfoka, fokozott az indulati színezete, sőt emlékezetileg is árnyaltabb, tartalmilag gazdagabb, mint az egyedül átélt helyzet emléknyoma" (VASS és VASS, 2011)

Az együttesség alapvető feltétele számomra az, hogy mindkét fél érzelmileg bevonódik az élménybe. 

Feldmár példája erre, hogy a szeretet az, hogy az egyik fél közli, hogy fázik, mire a másik nem úgy reagál, hogy "te idióta, itt nincs is hideg" hanem befogadva az üzenetet, megkérdezni, hogy becsukja-e az ablakot, vagy odaadhatja-e a pulóverét.

Amit és akit szeretünk, arra vigyázunk. Sokszor önmagunkról megfeledkezve gondoskodunk. 

Más lehet a gondviselési igény egy gyermek részéről, és más egy felnőtt vonatkozásában. De abban egyek vagyunk, hogy szükségünk van a törődésre. Gyakran nem azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek arra, hanem azért, mert örömet okoz és egész egyszerűen pozitív érzésekhez juttat az a tudat, hogy van aki energiát áldoz ránk, figyelmet szentel nekünk és cselekszik értünk. És az igazi szeretet igenis önmagán túllép. Nem az önnön érdekeit nézi, hanem az együttes célt tartja szem előtt. És ilyen formán

 könnyen megismerszik ki is az, aki valóban szeret.