Az emberi lét titka

2021.01.19

"Mikor a szépet megismerik

felbukkan a rút is:

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is."

Lao-Ce

A látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés könnyen megtéveszthető. Viszont ez nem igaz a lélekre. Ha behunyjuk a szemünket és figyelmünket csendben befelé irányítjuk, tudatunkra hozza akaratát. 

Olykor nem a kényelmes vagy járt útról suttog. 

Ilyenkor rajtunk múlik, milyen döntést hozunk.

A jó és a rossz fogalmainkat befolyásolhatja egyéni nézőpontunk, neveltetésünk és környezetünk. Normális körülmények között azonban elfogadjuk, hogy jó dolog fejlődni, másokkal békében és szeretetben együtt élni. Rossz érzéseink támadnak mind ezek ellenkezőjétől, vagyis ha az utálat vagy a rosszindulat utat nyer, és ezáltal valamely embertársunk kárt szenved vagy elveszít valami számára értékeset.

Ideális helyzetben elég jók akarunk lenni abban amit csinálunk, amit az életünkkel teszünk, a pillanatnyi tudásunkkal és rendelkezésre álló erőforrásainkkal igyekszünk megfelelni a minden napos feladatainknak, és saját magunk által meghatározott célkitűzéseinknek.

Alkotunk egy képet arról, hogy miképp is kellene a mai napot, hetet, hónapot, elkövetkezendő éveket megélnünk, mi mindent kellene elérni, ahhoz, hogy...

Mihez is?

"Mert az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy csak éljen, hanem abban, hogy miért éljen." 

Fogalmazta meg Dosztojevszki a Karamazov testvérek című művében.

Hiszen, folytatja, ha nincs miért élnie, akkor önpusztításba kezd, legyenek akár bármilyen kedvezőek is a körülményei.

Az emberi léthez szorosan hozzátartozik az erkölcsiség. A gondolkodása a világról, arról, hogy mi a jó és mi a rossz számára. Cselekedeteit igyekszik e köré a két fogalom köré szervezni, egyik legnagyobb törekvésként a rossz elkerülését, és a jó elérését.

Miközben az emberiség a tudomány fejlődésének köszönhetően egyre inkább uralma alá hajtja az anyagot, termelékenységét kolosszális magasságokba emeli és ezzel kétségtelenül soha nem látott kényelmet biztosít a Föld népessége jelentős arányú hányada számára, mintha azonban ezzel a lendülettel kicsúszott volna kezéből a saját lelke feletti hatalom. A jóléti tényezők növekedésével párhuzamosan a stressz, a szorongás, a depresszió és a függőség különböző formái jelentkeznek nagy hullámokban. Ez jelenség a haladás paradoxona, miszerint 

az emberek életkörülményeik javulásával egyenlő arányban válnak egyre elégedetlenebbé.

Egyfelől ez érthető, hiszen a szükségletek alapvető természete, hogy újra és újra születnek mihelyst valamelyiket kielégítettük. Emberi természetünk rendszerint nem elégszik meg azzal, amink már van, hanem még több, jobb és újabb iránt áhítozunk.

A törekvés ezen dolgok iránt szintén elfogadható, hiszen a 

világ mozgatórugója a megújulás,

és az új ötletek kigondolása, eszközök megteremtése.

A gond csak ott van, amikor ez bálvánnyá válik, az egyedüli és kizárólagos egyéni céllá. Amikor az ember embert az alapján ítél meg, hogy milyen státusszal rendelkezik, mekkora házban él, vagy mekkora autóval jár és hol nyaral (ha éppen nem küzd az emberiség a coviddal.)

Szó sincs róla, hogy problémám lenne mindezen javak birtoklásával, amire rá szeretnék világítani, hogy az ember több mint "humán erőforrás". Valójában hatalmas erők birtokosa, amelyet rendszerint anyagi ellenszolgáltatásért más javára fordít, ami jó esetben lelki növekedését is szolgálja, de sajnos számtalan példát látunk arra, hogy lélekölő munkában görnyed fiatal és idősebb, alkalmazott és cégvezető, szem elől tévesztve önmaga és mások tiszteletét, hiszen a gazdasági törvények, a megélhetés biztosítása lelke hangját maga alá gyűrik, elnémítják. 

A cél az ember, az eszköz pedig az anyag, amellyel egymást és önmagunkat tudjuk segíteni, hogy fenntartsuk, javítsuk egészségi állapotunkat, csiszolhassuk szellemünket. 

Az ember mindig fontosabb mint bármilyen profit, vagy üzleti tervben meghatározott szám.

Az ember csoda. Az élet csoda. És a legnagyobb csoda az kezd lenni, amikor emberek egymás felé fordulnak, egymás számára megnyílnak és egymást elkezdik önzetlenül szeretni.

"Kezet csak megfogni szabad. Elveszíteni vétek. Ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az eget s a világot." (Albert Camus) 

Filmajánló a témában: https://vimeo.com/70304234