Aki (jó helyen) keres, talál

2021.10.08

Mindannyian keresésben vagyunk, felfedezők vagyunk: a világunk tele van felfedezetlen részekkel, még el nem érkezett élményekkel, barátságokkal, ismeretekkel. Anyagi és szellemi síkon is újabb és újabb tapasztalatokat szerzünk, és az internetnek köszönhetően ez jóformán akkor is megtörténik, ha ki sem mozdulunk a lakásból.


De mit is keresünk annyira, még ha nem is mondjuk ki? 

Mi is az, amely felé vágyódunk, amely tudattalanul is de rányomja bélyegét döntéseinkre, motivációinkra?

Sokfélék vagyunk, de vannak közös pontjaink: mindannyian (egészséges esetben) szeretetteljes kapcsolatokat, fejlődést keresünk életünk során, biztonságos keretek között de szeretnénk ismeretlen területeket, országokat felfedezni, ismereteinket bővíteni.

Könnyű elveszni az információhalmazban: 

villámsebességgel nő a nap mint nap ránk zúduló adatok mennyisége, száz évvel ezelőtt szerencsésnek mondhatta magát az, aki élete során ötven könyvet elolvasott, manapság pedig több tucat újságnak megfelelő információval találkozunk minden egyes nap. Ez hatalmas leterheltséget jelent, hiszen elképesztő sebességgel találjuk szembe magunkat pszichológiai, intellektuális és digitális ingerekkel (Allayne: Welcome to the Information Age).

Még soha nem volt ilyen egyszerű barátságokra, ismeretségekre szert tenni, vagy ha az ember nem idegenkedik az internetes társkereséstől, egy randevút megszervezni akár ma estére. A világ egy nagy szelete karnyújtásnyira van tőlünk, vagy legalábbis úgy tűnik, de vajon jó hatással van-e ez ránk?

Talán nincs is az életnek olyan területe, amelyre ne állná meg a helyét az arany középút szabálya. Egy bizonyos dolog válhat a javamra, de akár épp az ellenkezője, pusztítóan is hathat rám. Hogyan tudok megbizonyosodni arról, hogy az előbbi lesz igaz az esetemre, és nem az utóbbi?

 Nem szerencsés dolog olyan helyen keresni az elismerést, megbecsültséget, fejlődési lehetőséget, ahol mérgező a légkör, a felsővezetés nemtörődöm, vagy csak a személyes nyereségével foglalkozik. A mai világban sajnos gyakran látni, hogy az ember van a munkáért, holott éppen fordítva kellene legyen: a munka van az emberért!

Nem szerencsés továbbá olyan környezetben, családtagtól várni szeretetet, megértést, empátiát, ahol annak nyoma sincs, ahol érzelmi közöny uralkodik, ahol a jóindulat hiánya figyelhető meg. Kevés esély van arra, hogy az érintett személyeket meg tudjuk változtatni, és közben a saját, érzelmi energiánkat olyan lyukakba tömködjük, ahova nem érdemes.

Helyette elkezdhetünk olyan barátokat, rokonokat felkutatni, ahol kölcsönösség, egymás iránti tisztelet és jóindulat uralkodik, ahol érdeklődve fordulnak felénk és ahol az érzelmi szükségleteinket tiszteletben tartják és figyelembe veszik.

Ha egy ajtó zárva marad, akkor nagy esélye lehet annak, hogy ami mögötte rejtőzik, jobb is ha soha nem kerül a szemünk elé, mert nem mindig jó számunkra, amire vágyunk. Persze erre lehet azt mondani, hogy önámítás, de sokak tudnak felidézni olyan eseményeket, amelyeket először veszteségként éltek meg, majd bizonyos idő elteltével (akár évek múltán) derült ki és vált világossá, hogy nem volt érdemes keseregni vagy sírni miatta. Persze utólag az ember mindig okosabb, de jó módszer lehet az eseményeket pár lépés távolságból megvizsgálni, és feltenni a kérdést magunknak, hogy nem lehet-e, hogy egy álruhába öltözött áldást érkezett el hozzánk.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy hálásak legyünk mindazért, amink van, amit már eddigi utunk során elértünk, és hálásnak lenni azokért az emberekért, akik mellettünk vannak és akikre számíthatunk és akik bármilyen módon segítenek, támogatnak az utunkon. Amolyan kincskeresők vagyunk mindannyian, és az, hogy kinek mit jelent a kincs az eltérő lehet, de vannak értékek, amiket inkább érzésben tudunk kifejezni: az öröm, a hála, az inspiráció, a barátság és a szeretet melegsége, amik az egész életünk mozgatórugói.

Van egy mondás miszerint célozd meg az eget és legrosszabb esetben a csillagok között landolsz. Ilyen formán átvitt értelemben az ég jelentheti a létezés legmagasabb formáját, ami a szeretetteljes emberi kapcsolatokat, lelki békét és harmóniát foglalja magába, és ha ezt célozzuk meg tudatosan, akkor túlságosan nem lőhetünk mellé.